Stőhr Gréta tündérkonyhája

Stőhr Gréta vagyok.

Nő, Anya, Feleség. Útmutató, Szakácsnő, Tündér.

Egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy 32 éves nő, aki egy idegen országban, idegen környezetben élt.

Ez voltam én.

Kisbabámat nevelgetve, otthon a négy fal között teltek mindennapjaim. Mintha megállt volna az idő.

Egyetlen kérdéskör foglalkoztatott, már gyermekkorom óta. Hogyan lehetnék boldog? Miért nem vagyok boldog, holott megvan mindenem, amire valaha vágytam?! Egészséges vagyok, van egy csodás gyermekem, szép lakásban élünk, nincsenek anyagi gondjaim, mégsem találom a helyem.

Lelkiismeret-furdalás gyötört, magány és üresség kísérték véget nem érő szürke napjaimat. Ki vagyok én? Miért jöttem a földre? Tettem e már eddig valamit, amivel hasznára válhatok ennek a világnak? Hogyan tudnék maradandót alkotni? Mihez kezdjek magammal? Rengeteg kérdés, kétségbeesés, enyhe depresszió…

Az egyetlen dolog a gyermek mellett, ami boldoggá tudott tenni, azon kevés pillanatok voltak, mikor főztem. Alkottam, és mindig sikerült. Ízlett, és nem csak nekem. Várandósan már vegetáriánus voltam, egyszerűen egészségügyi okokból döntöttem úgy, hogy nem eszem többé halott állatokat. Később, már ha akartam volna sem lettem volna képes rá, hiszen tiszta táplálékokkal tudatom is tisztult, és pontosan tudtam, ahhoz, hogy egészségesen éljek, nincsen szükség erőszakból származó táplálékra. Gondoltam, ha már itthon vagyok, és egyetlen kommunikációs csatornám a külvilág felé az internet, akkor írok. Kiírom magamból a gondolataimat, örömeimet, gyermekem fejlődését is megörökítem. Hasznos, egyben időt kitöltő próbálkozások voltak.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre több vegán életmódot folyatató emberrel kerültem kapcsolatba, a világ minden tájáról. Ajánlották őket, követtem őket, majd csodáltam őket, mert gyönyörűek voltak, koruk ellenére fiatalok, kicsattanóan egészségesek

Akkor hallottam először arról, hogy lehet kizárólag gyümölcsökön is élni, vagy van olyan, hogy nyersvegán, és egyáltalán, létezik egészség szépség és tudatosság, a húson, tejen és tojáson túl. Ha valami érdekelt, akkor mindig is mélyre ástam magam benne, és ez pontosan ilyen volt. Pár héten belül végleg elhagytam a tojást (amitől már akkor is fájt a hasam) és minden tejterméket, legutoljára a sajtokat.

Sokat olvastam, és képeztem magam külföldi oldalakon, kutatásokat végeztem, tudományos cikkeket olvastam és fordítottam, és a legfontosabb, magamon teszteltem a vegán életmódot. Megértettem, hogy ez nemcsak táplálkozás, hanem egy életforma, amely az élet minden területén elutasítja az állatok kizsákmányolását. Megértettem azt is, hogy minden egyéni döntés fontos, hiszen a világ megváltoztatása mindig belső kényszerből, útkeresésből kell, hogy induljon, és csak onnan változtatható meg. Rájöttem, hogy cseppnyi kis életem is mennyire fontos, az egészet tekintve, hiszen mindnyájan össze vagyunk kapcsolva és kölcsönösen hatunk egymásra. Megnéztem a Földlakók (Earthlings) című dokumentumfilmet, és azt mondtam magamnak. Megvan! Itt van, amit kerestem. Hasznos földlakó szeretnék lenni, aki nem rákos sejtként, hanem gyógyítóként, segítőként szeretne élni itt a Földön. Elkezdtem blogot írni, minden tapasztalatomról, hátha másnak is hasznára válik.

Kimenve a konyhába, minden egyes alkalommal csodálatos ihletet kaptam, láthatatlan, buzdító, támogató ERŐ kezdte el mozgatni a kezemet, és én hagytam. Az íz lett a múzsám, fakanalam az ecsetem, edényeim a vásznam, fűszereim, a palettám. Alkotni kezdtem...

Azóta négy év telt el, és elmondhatom, megtaláltam Önmagam. Grétát, a Szakácsnőt, aki azóta vegán főzőműsort vezet. Főz, alkot. Bármikor, bárhol, bárkinek. Az Írót, aki szakácskönyvet írt, aki lemeri írni legféltettebb gondolatait is, ha úgy tartja kedve. Az Útmutatót, aki egészséges életmódra nevel.

A Nőt, aki újra sugárzik, egészséges, és önbizalommal teli. A Feleséget, aki újra bízik a Férfiban, és vállára tudja hajtani a fejét. A Tündért, aki hagyja, hogy vezesse egy felsőbb Erő, aki érez, él, szeret, vezet, teremt, és varázsol. Az embert, aki sok-sok szenvedés árán, de végül megtalálta, és éli a saját meséjét. Mindenkinek van egy meséje. Kívánom, hogy Te is találd meg a Tiédet! Talán tudok segíteni...